„Örök vágyakozást hagyott maga után”

Marosán Csaba szerint Mátyás király ma is példakép mindannyiunk számára

Fotó: Nagy András

Legutóbb a szellemi kulturális örökség világnapja alkalmából Bukarestben a Petőfi Sándor Művelődési Házban mutatta be Mátyás király udvarában jártam című előadását, azt megelőzően pedig az esztendő folyamán többször is láthatták történelmi időutazását gyermekek és felnőttek. Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze, Thália nyughatatlan, fáradhatatlan, ahogy ő nevezi önmagát, „kispapocskája” kifejezetten a Mátyás király-emlékévre állította össze az igazságos uralkodó életútját áttekintő műsorát és a XXVI. Kolozsvári Mátyás Napokon mutatta be először. Nem sokkal azután a torockói Duna Házban a torockói Sebes Pál Általános Iskola és a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum diákjait is megörvendeztette vele, nyáron pedig több tengerentúli helyszínen is láthattak az előadásból részleteket az érdeklődők. A Kincses Városban élő fiatal művészt előadásáról, annak főhőséről és az emlékévről is kérdeztük.

– Van Dsida Jenő-, Márton Áron- és Arany János-estje – hogy csak az utóbbi évekbelieket említsük. Miért tartja fontosnak, hogy a kerek évfordulós nagy személyiségekről színművészként ily módon is megemlékezzék, és ebben a sorban miért látta lényegesnek, hogy Mátyás királyról is elkészítsen egy egyórás előadást?

– A templomokat és iskolákat látogatva éppen aktuális évfordulós személyekről tartok előadásokat; olyan nagy személyiségekre hívom fel a figyelmet, akiknek az életéből erőt lehet meríteni. Dsida Jenő számomra példakép. Márton Áron püspöktől is sokat tanultam. Arany János szintén kiemelkedő a magyar költészetünkben. Ezek a nagy költők, elődök akkor nem éltek hiába, ha a verseiket, gondolataikat napjainkban is szavalják, mondják. Az Arany János-előadásomat játszva mindig örömmel tapasztalom, hogy a világ bármely szegletében játszom, kicsi és nagy együtt mondja velem ezeket a sorokat: „Szilágyi Örzsébet / Levelét megírta; / Szerelmes / Könnyével / Azt is telesírta.” Szilágyi Örzsébet nagyon fontos kulcsfigura Mátyás királyunk életében, hiszen óriási diplomáciai érzékkel úgy szervezte meg Mátyás királlyá választását, hogy a Szent Korona és maga Mátyás sem volt magyar földön.

Mátyás királyunk 575 évvel ezelőtt született Kincses Kolozsváron és 560 éve lett a magyarok királya. Számomra példamutató az, hogy mindössze 15 évesen, nemrégi dinasztia sarjaként jutott a trónra, sőt családja még az arisztokrácia köreiben is újgazdagnak számított. Néhány év alatt viszont megmutatta, hogy mire képes. Nyájas és szorgalmas volt. A testi-lelki adottságait tekintve az egyik legtehetségesebb magyar királyunk volt. Mestereket hívott Itáliából, hogy felvirágozzék az ország. Az udvarát a kultúra és a művészetek központjává tette. Mátyás kitartása nem maradt eredménytelen: sikerült népét fokozatosan rákényszerítenie a műveltségre. Ő maga járt persze jó példával legelől. Mátyás egymagában lehet példakép napjainkban mindannyiunk számára.Hunyadi család és a ferencesek közötti szoros kapcsolatról beszélt. Felidézte, hogy a Hunyadiak számtalan kolostort alapítottak és támogatták is a szerzeteseket. A Hunyadi-család és a ferencesek hasonlóan gondolkodtak arról, hogy a belső és a külső védelmet egyszerre kell megerősíteni, és míg az előbbit a vallásosság elmélyítésében látták, addig a külső ellenség, a török ellen is együttesen igyekeztek fellépni – mutatott rá.

– Milyen személyes élmények fűzik Mátyás király emlékéhez?

– Kiskoromban a Mátyás királyról szóló rajzfilmsorozat volt a legkedvesebb néznivalóm a televízióban. Mivel hétgyermekes családból származom, gyermekkoromat rendkívül szerény, de meghitt körülmények között éltem. Mátyás király meséit olvasva, számomra minden történet végkifejlete az volt, hogy igazságos királyként a pöffeszkedő gazdagoktól mindig elvett, hogy odaadhassa a szegény sorban élő embereknek. Ezért kisfiúként mindig naivan reménykedtem abban, hogy egyszer majd feltámad Mátyás, és látván a mi helyzetünket, rajtunk is segíteni fog.

– Végignézve a Mátyás király udvarában jártam című előadását, az emberben az fogalmazódik meg, hogy ennek az összeállításnak az elkészítését bizonyára hatalmas kutató- és gyűjtőmunka előzte meg. Mennyi ideig tartott, milyen forrásmunkákkal dolgozott és miként jutott ezekhez?

– Közel három hónapig tartott az előadásom összeállítása. Hogy ki is volt Mátyás király, azt minden, a magyar kultúrához tartozó felnőtt és gyermek tudja. A népmesék bölcs és igazságos uralkodója könyvek lapjairól, rajz- és játékfilmekből lép elénk kisgyermekkorunk óta. És ott van a Himnusz hódító Mátyás királya. Szobrok, iskolák, éttermek és szállodák viselik a nevét. Nap mint nap találkozunk emlékével. Mátyás királyról, a krónikásoknak hála, sok adat áll a rendelkezésünkre. Alakja köré szövődött énekek, mondák, népmesék nem szentként, hanem hús-vér emberként elevenítik meg őt előttünk. Galeotto Marzio, Antonio Bonfini és Heltai Gáspár szövegeit vettem alapul az előadás összeállításánál. A Mátyás-korabeli társadalmi életünket, művelődésbeli viszonyainkat illető tudásunkat is egészen közvetlenül, számtalan új adattal gazdagítják. Az előadás igaz és kétségtelen tényeket tartalmaz. A nagy királynak olyan jellemvonásait próbálom megmutatni, amelyeket a hivatalos oklevelek táraiban hiába keresünk.

– Különösen érdekesek voltak számomra a Mátyás király személyleírását és az udvar étkezési szokásait bemutató korabeli feljegyzések, talán azért, mert tudományos előadásokban ezekről ritkábban hallunk. Ön az előadása mely részleteit találja a legérdekesebbeknek, Mátyás életéből és korából mi ragadta meg legjobban?

– Számomra rendkívül izgalmas volt megtudni, hogy az Ilkus Márton krakkói és Othmarus mester által kompilált vatikáni horoszkópok szerint Mátyás királynak a ma is irigylésre méltóan kiszámított születési dátuma: 1443. február 23., 15 óra 7 perc 34 másodperc. Mátyás örök emlékezetre megajándékozá Kolozsvárt igen nagy és jeles privilégiommal és szabadsággal, többek között a kolozsvári borkereskedők kérésére betiltotta a más vidékről származó borok behozatalát. Mátyás egyik kedvtelése a könyvek gyűjtése volt. Könyvei, az úgynevezett corvinák számára könyvtárat létesített, ahol ő is szívesen időzött. Könyvtára több mint kétezer kötetet számlált. Akkoriban csupán a pápának volt ennél nagyobb könyvtára! Galeotto leírása szerint Mátyás igen erős, izmos testalkatú volt, és a kisujjait nem tudta egészen kinyújtani. Mátyás királyt mindenki csodálta, amikor ugyanis lovagolt, tenyérnyivel magasabbnak látszott, mint amikor gyalog járt.

Ínyencségéről is sokat tudunk. Koronázása alkalmával 24 fogásos ebédet tálaltak fel. Mátyásról tudjuk, hogy különösen szerette a pirított hagymát, az aszalt fügét és az almát (különösen egy fajtáját, a „kormos almát”).

Sok nyelvet beszélt. Bírta a latint, kitűnően értette és jól beszélte a bolgárt, amelyen a törökök hivatalos irataikat írták. Cseh, lengyel, rutén, dalmata, bolgár, krétai, szerb, rácz és sok másféle származású emberekkel tolmács nélkül tudott beszélgetni. A német nyelvet még mint gyermek börtönében tanulta és idősebb korában még jobban belegyakorolta magát, a német fejedelmekkel való folytonos érintkezése révén.

Érdekes volt továbbá megtudni, hogy más európai népekkel ellentétben, a magyarok – nemesek, jobbágyok – majdnem egészen egyformán beszéltek, minden különbség nélkül: mindenütt egyforma volt a kiejtés, a szavak használata és a hangsúlyozás. Ezért egy magyar nyelven szerzett verset úr és paraszt, az ország szívében vagy határán, mind egyformán megértett. Mátyás királynak szavajárása volt, hogy egyebek között három dolog nem tetszik neki: a melegített leves, a megengesztelődött barát és a szakállas asszony. Nyilvánvaló dolog ugyanis, hogy a melegített levesben mindig van valami kellemetlen, a megengesztelődött barátban mindig marad valami a régi ellenségből, a szakállas asszonyban pedig van valami a férfiasságból. Márpedig ez ellenkezik a természettel, és azt a gyanút kelti, hogy az ilyen asszony a vétekre is férfias bátorsággal bír.

Messze volt ugyan még az öregségtől, de folyvást háborúskodott és az 1480-as évek második felében már betegeskedett. Köszvény gyötörte, szívmegnagyobbodása is gátolta mozgását. Bécsnek büszke várában, az Üdvösség ezernégyszázkilencvenedik évében, április hatodikán, kedden délelőtt hét és nyolc óra között a győzhetetlen Mátyás király meghalt, életének negyvenhetedik évében, örök vágyakozást hagyva maga után.

– Mit vár a Mátyás király-emlékévtől?

– A Mátyás király-emlékévtől csupán annyit várok el, hogy huszonöt év múlva a nagy király hatszázadik születésnapját is ilyen alázattal és rátermettséggel szervezzék meg. Ugyanakkor abban is bízom, hogy az emlékév hatására még több zarándok érkezik majd Kincses Kolozsvárra megcsodálni a Fadrusz által megálmodott Mátyás-szoborcsoportot, valamint az igazságos királyunk szülőházát. Hiszen, ha már eddig elzarándokolnak, akkor reményeim szerint benéznek majd a Kolozsvári Színházba is, aminek én módfelett örülni fogok!

VARGA GABRIELLA