Minőség, maradandóság

Lupescu Radu azt várja a Mátyás király Emlékévtől, hogy mélyre hasson, és befolyásolja a magyarság identitását

Fotó: Vakarcs Lóránd

Létezett-e Mátyás király korában fekete sereg? A frissen megválasztott tizenöt éves uralkodót prágai fogságából való hazatérése után 1458. február 9-én vagy 1458. február 14-én ültették trónra a Budai Várban? Bécsben valóban hitvestársa, Aragóniai Beatrix mérgezte halálra igazságos fejedelem férjét 1490. április első napjaiban? Mennyi dilemma, amelyekről leggyakrabban eltérő válaszokat kapunk a nyilvánosságban fellelhető megannyi forrásból. Kíváncsiak voltunk, mi az igazság ezekben a vitatott kérdésekben. Lupescu Radu történész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense segített nekünk a bizonytalan talajon álló ismeretek és a történetkutatás megállapításai közötti eligazodásban.

– Mi volt az Ön első közelebbi találkozása Mátyás király emlékével? – Lehet, hogy predesztinált helyzet is van ebben, édesanyámat ugyanis Hunyadi Erzsébetnek hívták, innen is jöhetett az ihlet, alakulhatott ki a rokonszenv a Hunyadiak iránt. Ami viszont tény és meghatározó szerepet játszott ebben: elsőéves egyetemista voltam történelem szakon, amikor Kovács András művészettörténész Vajdahunyad várát ajánlotta nekem kutatási témaként. Akkor ezen nagyon meglepődtem, hiszen Vajdahunyad vára szinte közhelyszerű műemléknek tűnik, minden bizonnyal rengetegen foglalkoztak már vele, véltem, de mint kiderült, ez mégsem így volt, szinte az alapjaitól kellett kezdeni a kutatást. Attól fogva valóban Vajdahunyad várával foglalkoztam, majd a Hunyadiakkal, később más Hunyadi-építkezésekkel is, így vált ez a kutatás egyre összetettebbé.

– Sokat beszélünk Mátyás király elévülhetetlen érdemeiről. Van-e olyan pont az uralkodásában, aminek a megítélése Önök, történészek között vita tárgyát képezi? – Talán a külpolitikája, az, hogy milyen mértékben befolyásolta Magyarország későbbi sorsát, akár a Mohács körüli eseményeket is az a tény, hogy ő annak idején elhanyagolta a törökellenes hadjáratokat és inkább a nyugati politikára fektette a hangsúlyt. Úgy tűnik, élete vége felé császár szeretett volna lenni, ezért kezdte el azt a nagyon intenzív, Ausztria és Csehország irányába mutató külpolitikát, amellyel párhuzamosan háttérbe szorult a déli határvédelem kérdése. Pedig abban az időben Magyarországnak lett volna akkora katonai kapacitása, hogy hathatósabban, hosszú távon megakadályozza a török előrenyomulást.

– Prágai fogságából a tizenöt éves, már királlyá megválasztott Mátyás 1458. február 9-én tért vissza Magyarországra, ekkor lépte át az országhatárt. Egyes leírások úgy említik, hogy rögtön a Budai Várba vezették és trónra ültették, más leírások szerint ez csak február 14-én történt meg. Mi az igazság? – A források az utóbbit támasztják alá. Elő volt készítve Mátyás budai bevonulása, de a cseh–morva határnál először is találkozott egymással anya és fia, másodsorban a Budáig vezető utat egyébként sem lehetett egy-két nap alatt megtenni. Már csak azért is lassú volt ez a vonulás, hiszen útközben több helyen megünnepelték Mátyás visszatérését, tehát semmiképp nem lehetett volna olyan gyorsan átrobogni az ország északi részén. Február közepére értek Buda várához, tehát sokkal inkább a február 14-i trónra ültetés felel meg a valóságnak.

– Egyes források szerint létezett, mások szerint nem létezett fekete sereg Mátyás korában, de az országot rendbe hozó király uralkodói képéhez annyira hozzánőtt ez a toposz, hogy hadseregét máig így emlegetjük. Az utóbbi mellett érvelők szerint a fekete sereg elnevezés Mátyás halála után jelent meg, és vagy a katonák fekete páncélviseletére, vagy az általuk a király halálakor viselt fekete gyászszalagra, vagy a sereg utolsó parancsnoka, „Fekete” Jan Haugwitz nevére, vagy Mátyás címerállata, a holló fekete színére utalt. Mely korszakhoz köthető tehát a fekete sereg? – Semmilyen írott forrás nem igazolja azt, hogy Mátyás életében ilyen sereg létezett volna. Ez az elnevezés egyfajta különleges katonai alakulatot jelentett volna a maga nemében, de ilyen akkoriban nem volt. Mátyás korában a királyság jól szervezett, székely, cseh, morva, sziléziai zsoldosokból, havasalföldi és moldvai hűbéresekből álló zsoldos hadserege létezett. Ennek egyik magvát, amelyik túlélte a Mátyás-korszakot, és önálló életet kezdett el folytatni, nevezték fekete seregnek, de csak Mátyás halála után.

– Lehetségesnek tartja, hogy a negyvenhét éves Mátyás király halálát Bécsben felesége, Beatrix okozta, megmérgezéssel? – Mátyás uralkodásának utolsó évtizedében a családon belüli feszültségekkel mindenképpen számolni kell, mivel egyre bizonyosabb lett, hogy Beatrix meddő. Ezzel párhuzamosan Mátyás házasságon kívül született fia, Corvin János egyre nagyobb szerephez jutott a királyi udvarban, Mátyás halálának évében pedig szinte minden elő volt készítve, hogy átvegye a királyságot. Ebben a kontextusban Beatrixnak semmilyen előnye nem származhatott abból, hogy a férjét kiiktatja az ország irányításából, mivel tettével így Corvin János hatalomátvételét gyorsította volna fel. Másfelől királynőt a magyar társadalom nem akart elfogadni, ahogyan nem fogadta el néhány évtizeddel korábban, 1439-ben sem, amikor Erzsébet királyné maradt özvegyen és egyedül szeretett volna kormányozni.

– A Mátyás király Emlékévhez Ön sokat tesz hozzá, hiszen a szakmai tanácsadó testületnek is tagja. De Ön mit szeretne kapni, mit vár az emlékévtől, milyen eredményeket összegezne szívesen majd decemberben és azután? – Szeretném látni a minőséget, a maradandóságot, hiszen az utókor is ez alapján ítéli majd meg az eseményeket. És mindenképpen szeretném azt érzékelni, hogy az emlékév rendezvényei mélyre hatnak a nép körében és befolyásolják a magyarság identitását.

VARGA GABRIELLA