2018. január 13.

Mátyás király stuttgartban

Programgazdag Mátyás király Emlékév elé néz a Rottenburg–Stuttgarti Egyházmegye magyar katolikus közössége

Fotó: Gulyás László

A stuttgarti Szent Gellért Magyar Katolikus Egyházközség, a hozzá tartozó csoportok és részegyházközségek több rendezvénnyel csatlakoznak a Mátyás király Emlékév programsorozatához: a Barátságklub és az Erasmus Akadémia keretében előadások hangzanak majd el az igazságos királyról, a gyermekek és a fiatalok mese- és mondamondó versenyen örvendeztetik meg a közönséget a legérdekesebb és legizgalmasabb Mátyás-legendákkal, továbbá ez idő tájt szerveződnek már a cserkészek többszöri megemlékezései is. Hogy mindezt milyen indíttatásból teszik, miért tartják fontosnak, és egyáltalán, mit gondolnak máig legtöbbet emlegetett uralkodónkról, erről dr. Tempfli Imre teológus-történészt, a stuttgarti magyar katolikusok plébánosát kérdeztük.

– Mit jelentenek a nyugati magyarság számára a Nemzetpolitikai Államtitkárság által meghirdetett emlékévek?
– Az emlékévek eredete tulajdonképpen a jubileumi évekre (annus jubilaeus) vagy másképpen a szentévekre (annus sanctus) megy vissza, amelyet először VIII. Bonifác pápa hirdetett meg pontosan 1300-ban, hogy a hívek egyrészt – visszaemlékezve Urunk Jézus Krisztusra – többet foglalkozzanak az Ő életével és tanításával, másrészt pedig hogy – elzarándokolva Rómába – bővebben és tudatosabban részesülhessenek a megváltás kegyelmeiben. A mostani úgynevezett emlékévek is – legyenek azok világiak vagy egyháziak – ugyanezt a célt követik: egyrészt az emlékév tárgyát vagy alanyát szeretnék közelebb vinni az emberekhez, másrészt pedig az illető személy (vagy dolog) áldásaiban szeretnék részeltetni őket.
A nyugati magyarságnak is – közötte nekünk, a stuttgarti Szent Gellért egyházközség híveinek – sokat jelentenek az emlékévek, mindegyikbe igyekszünk is tevékenyen belekapcsolódni. A Márton Áron-év kapcsán könyvbemutatót és vetítéses előadást tartottunk, hogy megismertessük a nagy püspököt az anyaország, illetve az elszakított országrészek magyarjaival is. A Szent László-évben egyik részegyházközségünkben templombúcsú keretében emlékeztünk meg a lovagkirályról, majd az év végén külön verses, zenés, jelenetes előadást is tartottunk róla. Mindegyik rendezvényünkre nagyon sok hívünk jött el, és tanulhatott tartást, hitet, népszeretetet, bátor kiállást mind Áron püspöktől, mind pedig László királytól.

– Imre atya mit gondol Mátyás királyról, esetleg van-e hozzá fűződő gyermekkori mese- vagy bármilyen más élménye?
– Mátyás király hosszú idő után ismét „magyar” királyként állhatott népe és országa élén. Az Anjouk, Luxemburgok, Habsburgok és a Jagellók után a nép és az ország ismét azt érezhette, hogy új, fiatal királya valóban az övé. Törődik vele. Szereti őt. Ezért is zárta szívébe mind a mai napig. II. Józsefről mesélik, hogy panaszkodott, mert a magyar nép – majd háromszáz év után! – még mindig Mátyás királyt emlegette, szerette, és nem őt! Azután Mátyás királyban rengeteg talentum és tehetség szorult. Hosszú éveken át tartó uralkodása alatt ezeket mind az ország és a népe javára aknázta ki. Nemcsak kitűnő hadvezér volt, hanem jó gazda, támogatta a kultúrát, használta az akkori technika vívmányait, Buda joggal érezhette magát büszke európai fővárosnak és kultúrközpontnak. És akkor még nem is beszéltem Mátyás népszerűségének másik két okáról: a néphez való közelségéről (álruhában járta az országot) és nagyfokú igazságosságáról, amelyet mindenkivel szemben alkalmazott.
Természetes, hogy az én gyermekkori élményem is e két tulajdonságáról szóló mesékhez kötődik. Gyermekkoromban a Mátyás és a főbíró tetszett, akinek felvágta a fáját, de fizetés helyett – mint minden szegény – ő is botütést kapott, amit aztán busásan vissza is fizetett neki… Későbben pedig, mivel akkor már latinul is tudtam, a Vérré válik, mint barátban a lencse… is megragadott.

– Ön milyen várakozásokkal tekint a Mátyás király Emlékév elé?
– Mivel egész nemzetben gondolkodom, azt szeretném, hogy a Mátyás király Emlékév nemcsak otthon, de az elcsatolt országrészek és a „harmadik folyam” (vagyis a Nyugat) magyarjaiban, azaz bennünk is először ébressze fel a vágyat a régmúlt iránt. Fontos ugyanis ráébrednünk, hogy nemcsak mi vívjuk – ma látszólag egyedül és árván – harcainkat, hanem elődeinknek is ugyanezt kellett tenniük. Vegyünk hát példát róluk! Álljunk és tartsunk össze, mint ők! Továbbá a Mátyás király Emlékév hozza elő belőlünk is azokat a tulajdonságokat, amelyek Mátyás királyban olyan ragyogóan megvoltak: a magyarságot, az igazságosságot, a népünkhöz való közelséget, a bátorságot, amellyel elveinket és hazánkat megvédjük, a nyelvünkhöz, egyéniségünkhöz, a hagyományainkhoz, a műveltségünkhöz és a kultúránkhoz való ragaszkodásunkat.

– A stuttgarti és környékbeli magyar katolikus közösség mi módon fog bekapcsolódni az emlékév programsorozatába?
– Több rendezvényen szeretnénk megemlékezni „Győzhetetlen Mátyásról”, ahogyan őt már földi életében is nevezték. A Barátságklubunk és az Erasmus Akadémiánk külön előadást tart róla. Gyermekeink és fiataljaink számára egy mese- és mondamondó versenyt rendezünk, cserkészeink pedig szintén többször emlékeznek majd rá.
Remélem, hogy a Mátyás király Emlékévnek köszönhetően mi is jobban megismerhetjük őt, és sok mindent tanulhatunk meg példájából.

VARGA GABRIELLA