Bemutatkozás

A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága az igazságos király trónra lépésének 560. és születésének 575. évfordulója alkalmából 2018-ra Mátyás király Emlékévet hirdetett.

Az Emlékév során a legkülönfélébb programokkal várjuk az érdeklődőket szerte a Kárpát-medencében: koncertek, kiállítások, színházi előadások, mesemondó versenyek, tanulmányi vetélkedők, tudományos konferenciák, szellemi viadalok, zarándoklatok, szabadtéri reneszánsz forgatagok, öltözet-, fegyver-, étel- és italbemutatók, jótékonysági rendezvények követik egymást egész évben.

Az Emlékév lebonyolítója a Magyarság Háza.


Dr. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök a Mátyás király Emlékév ünnepélyes megnyitóján a Szegedi Dómban (Fotó: Matúz Gábor)


Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár a Mátyás király Emlékév ünnepélyes megnyitóján a Szegedi Dómban (Fotó: Matúz Gábor)

„De milyen volt az ifjú, a férfi, aki a hatalomnak és fenségnek ilyen időtlen jelképévé vált? Egyéniségét könnyebb megragadni, mint külsejét, de a különböző leírások alapján mégis elibénk tűnik arca, alakja. Termete középmagas volt, felsőteste viszonylag erőteljes, lába kissé hajlott: mind a kettő a magyar lovas emberre jellemző. Pirospozsgás, élénk arcán erős áll, s a híres, szellemes Mátyás-orr uralkodott. Fején elomlott dús, gesztenyerőt haja. Mindehhez öntudatos járás, éles tekintet, élénk mozdulatok, szenvedélyes arcjáték járult. Mozdulatokban és gondolatokban villámsebes, sziporkázó kedvű, szenvedélyes; beszéde és írása erőteljes, magvas, világos, képekben nem szegény. Sokszor fenyegetőző, néha hetyke, nagyotmondó, mintha csak »fiatal székelylegényt« hallanál. Vakmerően elöl harcoló, de azért fortélyos is, és óvatos, büszke, és makacs. A helyzetet villámgyorsan felismeri, hirtelen cselekszik, s mindig célba talál. Sokszor látjuk nála azt a cselekvési módot, melyet Tubero*, az egykorú dalmát történetíró a magyarokra annyira jellemzőnek tart: makacsul és szinte közömbösen nem vesz tudomást a dolgokról, mígnem hirtelen annyi idő alatt, amennyi másnak még gondolkodásra sem volna elég, viharsebes rohamban mindent elrendez, megszervez, kioszt, elrendel, és rajtaüt ellenfelén. Gazdag temperamentumán azonban még erősebb értelem uralkodik. Nemcsak az embereket ismeri, de önmagát is. A maga természetes énjét akárhányszor megjátssza célja érdekében. Dúl-fúl, ellágyul, panaszkodik, ígérget, barátkozik és fenyegetőzik, ha így akarja a király, a nemzet érdekeinek megtestesítője.”

(Kardos Tibor: Mátyás király)

„Mátyás életének legnagyobb szerelme vitán felül Aragóniai Ferdinánd lánya, Beatrix volt. 1476-ban házasodtak össze, a lány ekkor alig múlt 19 éves, és a leírások szerint nagyon is vonzó külsővel rendelkezett. Nem csoda, hogy a király első látásra beleszeretett, és gyakorlatilag társuralkodót csinált belőle.

Beatrix becsvágyát nagyon jól kielégítette ez a helyzet, így a végsőkig lojális volt férjéhez. Arról megoszlanak a vélemények, a szívével szerette-e őt, de az eszével mindenképpen. Házasságuk rendkívül kiegyensúlyozottan működött, amíg ki nem derült, hogy Beatrix meddő, így nem születhet gyereke. Az ekkorra már idősödő Mátyást ez különösen megviselte, mivel mindig is arra vágyott, hogydinasztiát alapítson.

Innentől fogva egyre inkább az volt a célja, hogy Corvin Jánost hozza helyzetbe. Ehhez viszont Beatrixnak is volt egy-két szava, aki legszívesebben önmagát látta volna a trónon. A két utódjelölt között így állandóvá vált a vetélkedés. Mátyás állítólag még a halálos ágyán is próbálta kibékíteni őket, de nem járt sikerrel.”

(Láng Dávid: Mátyás király nagy szerelmei)

„Mátyás … élete jórészét tábori körülmények közt töltötte, több ízben megsebesült, ami bizonyára hozzájárult egészsége romlásához, s erről külföldön is tudtak. 1489 tavaszán állapota annyira megromlott, hogy nem tudott járni: hordszéken vitette magát. Nyáron némi javulás következett be, ősszel azonban köszvénye ismét súlyosbodott, lába és térde dagadni kezdett, láz is gyötörte. Ezért nem tudott Linzbe utazni. 1490 januárjában állapota javult, így az 1489 tavaszától Budán tartózkodó Mátyás bécsi utazásába beleegyeztek az orvosok. Az uralkodó azonban feltehetően tisztában volt helyzetével, és elutazása előtt a budai várat a könyvtárral és kincstárral együtt fiára bízta, s ezeket Corvin János nevében továbbra is Ráskai Balázs várnagy és udvarbíró tartotta kezében. A királyi pár és Corvin Visegrádon keresztül utazott, ahol ugyancsak János herceg vette át a várat, egyben a Szent Korona kulcsát is.

Bécsben Mátyás látszólag jól volt, de néhány esemény már mintegy előrevetítette a jövendő változásokat. Március 12-én Bakócz Tamás királyi titkár eladományozta bécsi házát: a tanúk Ernuszt Zsigmond pécsi püspök és Geréb Péter voltak. Április 4-én, virágvasárnap reggelén a búcsúzó svájci követ felkereste Nagylucsei Orbán kincstartót, hogy a számára a királytól kiutalt pénzt megkapja. Orbán azonban közölte, hogy nincs elég a pénztárban, csak egy részét tudná kifizetni, várjon néhány napig. A követ udvariasságból nem vett fel semmit, járandóságát azonban már sohasem kapta meg.

A király részt vett a hosszú virágvasárnapi szertartáson, utána pedig lovaggá ütötte a távozó velencei követet. Beatrix ezalatt végig akarta járni Bécs templomait, így az étkezést későbbre halasztották. Az éhes király fügét kért, és mivel romlottnak találta, dührohamra fakadt. Beatrix közben megjött, de ő sem tudta lecsillapítani. Mátyás szédülni kezdett, a szemei elsötétedtek, mire a hálószobájába vitette magát, ahol hat óra tájt állítólag agyvérzés érte. Nyomban odahívták fiát, két unokatestvérét, Geréb Pétert és Mátyást, Nagylucseit, Bakóczot, Szapolyai István osztrák főkapitányt és Bátori István vajdát. A királynak nagy fájdalmai voltak, csak "haj, haj" és »Jézus« kiáltások hagyták el ajkát. A következő nap már beszélni sem tudott, végül április 6-án, kedden reggel 7 és 8 óra között meghalt.”

(Kubinyi András: Mátyás király)

„Mátyás király gyermekkora közismert. Tudjuk, hogy a gyermek nevelésére a szülők különös gondot fordítottak. Tanítómestere Hunyadi János ifjúkori barátja, zrednai Vitéz János volt. Az asztrológiára ő tanította. Vitéz kitűnő matematikus és csillagász volt. Már mint nagyváradi püspök csillagvizsgálót rendezett be, ahol részint maga, részint külföldi tudósok vizsgálták az eget és iparkodtak a csillagok állásából jósolni és horoszkópot készíteni. Elképzelhető, hogy a nagyműveltségű püspök mindent elkövetett, hogy tanítványa lelkében e tudomány iránti érdeklődést felkeltse.

Mátyás 17 éves korában Csehország kormányzójához, Podjebrad Györgyhöz (1420-1472) került. Prágában módja volt tovább tanulmányozni az asztrológiát, mert Podjebrad György fia, Henrik is ezzel foglalkozott.

Mátyás a gyermekkorában megkedvelt csillagjóslás mellett, férfikorában is kitartott. Amikor 1476-ban Beatrixszal házasságot kötött, érdeklődése a csillagjóslás iránt csak fokozódott. Beatrix itáliai szokások között nevelődött, tanítói itáliai humanisták voltak. Az itáliai humanisták, akiket úgy szeretnek feltüntetni, mint teológusokat, jogászokat, bölcsészeket és klasszikus írók magyarázóit, csaknem kivétel nélkül értettek az orvostudomány mellett az asztrológiához, alkémiához és misztikához. Ezektől a humanistáktól kapta Beatrix műveltségét, nem csoda tehát, hogy az asztrológia mellett ő is kitartott. Ha erkölcs tekintetében tehetünk is kifogást Beatrix ellen, bizonyos, hogy művelt volt, ezt kortársai szintén elismerték. Galeotto és Naldinus egyaránt hangoztatták, hogy Beatrix korának minden tudományában járatos volt.”

(Szathmáry László: Az asztrológia, alkémia, és misztika Mátyás király udvarában)