történelmünk meghatározó alakja volt

Az igazságos Mátyás szellemisége olyan kulturális örökség és élő hagyomány, mely közös értéke minden magyarnak és minden kolozsvárinak, de túlzás nélkül állítható, hogy uralkodása és életműve meghatározta a korszak tágabb európai történelmét is, különös tekintettel Közép- és Kelet-Európára. A politikai racionalitás, a rendíthetetlen felelősség, kötelességtudat és a humanista értékek vállalása uralkodása során szerves egységet alkottak. Az uralkodói erények gyakorlása a korszakban szokatlan módon párosult a kortárs szellemi és művészeti áramlatok, az irodalmi, filozófiai, tudományos és művészeti fejlődés támogatásával. Miként udvari történetírója, Bonfini emlékezik róla: »Beszéde lassú, komoly, határozott és tömör, benne erővel teljes nyomaték. Szavait tagoltan és mind nagyobb lendülettel ejtette ki. Éretlenséget tőle sohasem lehetett hallani. Tanácskozások alkalmával szokása volt kevés szóval lefegyverezni és meggyőzni ellenfelét. Katonákhoz beszélve, heves volt és ékesszóló. Sok nyelvet tudott. A török és görög mellett ismerte az összes európai nyelveket.« A klasszikus görög–latin műveltség mellett Mátyás bizonyíthatóan értett az uralma alatt álló és a meghódított területek népeinek nyelvén is. Az általa hátrahagyott Bibliotheca Corviniana, a visegrádi királyi palota vagy a budai vár megmaradt reneszánsz épületei az európai keresztény, humanista értékek és a sajátosan közép-európai szellemi, kulturális örökség megjelenítői a mai napig. Az írásbeliség és a tudományok fejlődése szempontjából nem elhanyagolható, hogy az első magyarországi nyomtatott könyv uralkodása idején Hess András budai nyomdájából került ki, Nagy Lajos 1367-es pécsi egyetemalapítását követően pedig a Mátyás által kezdeményezett budai egyetem vált a hét szabad művészet oktatásának egyik kiemelkedő közép-európai központjává.

Mátyás reneszánsz fejedelemként és államférfiként ugyanakkor reálpolitikus is volt. Mindössze tizenöt évesen, súlyos trónviszályok és bátyja, Hunyadi László meggyilkolását követően került trónra, elsősorban nagybátyja, Szilágyi Mihály katonai erejére támaszkodva. Az ifjú uralkodó hamar szabadult a jogi és politikai gyámság alól, nem sietve kimenteni az őt uralomra segítő kormányzót a török fogságból. Hatalmát rövid idő alatt megszilárdította. Leszámolt belső ellenfeleivel, és a jogfolytonosság biztosítása érdekében visszaszerezte a Szent Koronát Frigyes császártól. Mátyás gazdasági és politikai stabilitást teremtett országában. Hadvezérként számos hadjáratot indított a török ellen és nyugati irányban is, ami miatt számos kritika érte kortársai és az utókor részéről egyaránt. Az őt ért támadásokkal szemben Mátyás nem folytatott kalandorpolitikát. Célja a német–római császári cím megszerzésével erős állam és az Európát és Magyarországot létében fenyegető török veszéllyel szembeni hatalmi centrum létrehozása volt. Élete teljében bekövetkező váratlan halála meggátolta nagy horderejű céljai megvalósításában. Bonfini értékelése ekkor sem állhatott messze az igazságtól: »A nép és a parasztság, mely a sok nagy háború miatt évenként négyszeres adót kényszerült fizetni, s panaszkodott az igazságtalanul súlyos sarcok miatt, most sóhajtozik és retteg a dúlástól, a szántóföldek elpusztításától, a mindenfelől fenyegető gyújtogatásoktól. Fogadkoznak, hogy hatszorosan is fizetnének, csak visszahívhatnák a királyt a másvilágról…«

Mátyás király az egyetemes magyar és európai történelem és kultúrtörténet egyik meghatározó alakja volt.

Mile Lajos (Magyarország kolozsvári főkonzulja)

Fotó: Mile Lajos archívuma