méltán lehetünk büszkék uralkodására

Gyerekkorom olvasmányaiban többször szerepelt Mátyás király. Ő volt az igazságos, ő tréfálta meg a nagyurakat, megbüntette a kolozsvári bírót, mert sanyargatta a szegény népet. Álruhában járta az országot, hogy igazságot tegyen. Megtanulta a gyevi törvényt, s nevetségessé tette a gyevi bírót. Jól ismerte a szegény emberek találékony, ravasz gondolkodását. A népmesék, a népmondák alakja ő. Szent László mellett Mátyás az, aki sokat szerepel a mesékben. Az 1950-es években esténként nem a tv meséire aludtam el, hanem arra a mesére, amit a Mama mondott, s e mesékben Mátyás király furfangos alakja is megjelent.

Mátyás igazi hús-vér király volt. A korabeli Európa egyik legjobb zsoldosseregét, a fekete sereget, hozta létre. „S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.” – írja Kölcsey a Himnuszban, utalva arra, amikor a király 1485. június elsején bevonult a városba. Mátyás megpróbálta egyesíteni Közép-Európát, s ehhez Bécset is el kellett foglalnia, mert ez a város fölözte le a Balkán felől érkező, s a Közép-Európán át nyugat felé haladó szárazföldi kereskedelem hasznát. Erre a jövedelemre szüksége volt, hogy erősítse a hatalmát, fedezze aktív külpolitikáját. Ebben az időben a térség egyesítésére mások is törekedtek: a csehek és a Habsburgok. Ez végül az utóbbiaknak sikerült, s birodalmuknak Magyarország is része lett. Ennek ellenére Mátyás király Magyarországa regionális hatalom volt Európában. Hadi sikereivel, s reneszánsz kultúrájával kivívta a külföld és kortársai elismerését. Mi, kései utódok méltán lehetünk büszkék uralkodására.

Dr. Majoros István (történész, professor emeritus, ELTE)

Fotó: Dr. Majoros István archívuma