Önök küldték

Mátyás-mítosz

Mátyás király emlékezete a mögöttünk hagyott öt évszázadban mélyen beépült az összmagyar közösségi-kulturális öntudatba. Mese- és mondavilágunk közvetítésével a nagy király alakja már a korai gyermekévekben életre kel a magyar emberek képzeletében. Bár a folklór kedvesen és nagyvonalúan színezi a régmúlt eseményeit és személyiségeit, Mátyás alakja méltán vált közös emlékezetünkben az erő és a nagyság szimbólumává. A magyar történelem egyik legjelentősebb uralkodójaként megkérdőjelezhetetlen érdeme, hogy regnálása alatt a Magyar Királyság meghatározó európai nagyhatalommá, Buda pedig a humanista művészet és tudomány jelentős központjává vált. Mindemellett a néphagyományunkban elevenen élő Mátyás-kép, a bölcsesség és igazságosság megtestesítőjeként ma is fontos példával szolgál gyermekeink számára. Azt hiszem, nem az elfogultság mondatja velem, hogy napjainkban a Kárpát-medence magyar közösségei közül minden bizonnyal a kolozsvári magyarság életében él a legelevenebben a Mátyás-mítosz. Jó ok erre, hogy Kolozsvár a nagy király szülővárosa, polgárai pedig méltán és kivétel nélkül büszkék lehetnének a város nagy szülöttjére. Mátyás kultusza mégis kizárólag a kincses város magyar közösségében él, Cluj-Napoca románsága – bármennyre szeretné is – nem tud azonosulni vele. Jól példázza ezt a román hivatalosságoknak a szülőházhoz való viszonyulása is, amely kopottan, a nagyközönség elől többnyire elzárva áll a város szívében. Ezzel szemben a kolozsvári magyarság a megmaradás és a nemzeti büszkeség jelképeként tekint Mátyás királyra, akit 1902-ben Fadrusz János szobrászművész a város főterén álló világhírű Mátyás-szoborcsoportban jelenített meg. A lovasszobor a leleplezést követően – túl azon, hogy szinte azonnal a kincses város szimbólumává vált a lakói és a külvilág szemében egyaránt –, valósággal önálló életre kelt a magyar közösség tudatában. A szobor valósággal sugározza magából a Mátyás személyéhez kötődő – vélt vagy létező – jellemvonásokat, melyek által az elmúlt évszázad megpróbáltatásai alatt újra meg újra hitet és bizalmat kölcsönzött a kolozsvári magyaroknak. A szoborból áradó magabiztosság és erő, a király személyét övező igazságosság mítoszával ötvöződve, számtalan esetben segített bennünket a nehéz időkben, ezért is védi, óvja foggal-körömmel a kolozsvári magyarok zöme, valahányszor úgy érzi, hogy épségét veszély fenyegeti. A történelem, kiváltképpen a mögöttünk hagyott évtizedek hatására Mátyás király szobra sokunk számára önkéntelenül egyfajta ember-totemmé lett, és miként Csaba királyfi a székelységnek, úgy vált Mátyás a kolozsvári magyarok számára eszményképpé és képzeletbeli védelmezővé. Az előttünk álló emlékévtől legfőképpen azt várom, hogy a Mátyás-mítoszt megbecsülve, a kultuszát tovább ápolva, fordítsunk figyelmet a nagy király történelmi érdemeire és hibáira egyaránt, hiszen ezek napjainkban is számos tanulságot rejtenek magukban.

Gergely Balázs (elnök, Kincses Kolozsvár Egyesület)

Gergely Balázs