isten küldötte

A legendáknak mindig van valóságalapja. Ki volt Mátyás király? Nem tudjuk! Nem ismerjük személyiségét, emberi és politikai döntéseinek mozgatórugóit. Csak azt tudjuk, amit a krónikák, levelek, emlékezések feljegyeztek róla. Apropó, krónikák! Többet is íratott, sőt átíratott. S ezekből kiderül az igazság? Aligha. Tudjuk, hogy iszonyatos családi drámák, fondorlatos politikai cselszövések, és persze a Hunyadi név ércnél is maradandóbb csillogása, valamint a Jóisten segedelme tette magyar királlyá. A földrész történelmének meghatározó személyiségévé. A lovagi tornákon nagy erővel és vakmerőséggel ő is megmérkőzött. Eközben tilos volt rangjára tekintettel lenni. A tunyaságnál semmit sem tartott alábbvalónak. A nagypolitikai, hatalmi játszmák mellett a győztes hadvezér művészetekkel és tudományokkal foglalkozott. Négy nyelven beszélő humanista és a fekete sereg megszervezője. Ellentmondás? Nem, mert határozott és tudatos víziója volt a magyarságról. Képes volt felülemelkedni, de ha kellett, határozottan lesújtani. Mert és akart a holnapban gondolkodni. Megmutatta Európának a magyarságot. Megteremtette az ország függetlenségét, biztonságát, védelmét, amelyben az emberek jól érezték magukat. A föld népe Mátyás alatt szabadnak érezte magát. Ezért is a sok legenda. Isten küldötteként, égi ajándékként kapta őt nem csak Magyarország, hanem az egész keresztény világ. S ahogy lenni szokott, a karizmatikus embernek nincs utóda. Sohasem fogjuk megtudni, valóságos volt-e a méreg. Halála után bomlik a békesség. Utólag aztán mindenki felismeri, »micsoda jeles fejedelem volt valaha Mátyás király. Bárcsak élne, minden esztendőben hétszer róná meg az országot.«

Koltay Gergely (zenész, zenekarvezető [Kormorán])

Fotó: Koltay Gergely archívuma