Mátyás király hite, keresztény lelkülete

»Jaj, jaj, Jézus!« Ezek voltak Mátyás király utolsó szavai, 1490. április 6-án bekövetkezett halála előtt. Utolsó sóhaja arra enged következtetni, hogy hívő ember volt, bízott Istenben. Ez akkor is elmondható, ha a forrásanyagok, melyek egyházpolitikájáról tudósítanak – levelezései a pápával, vitái az egyházi javadalmak betöltései körül stb. – személyes vallásosságáról ritkán beszélnek. Életének vizsgálódásakor azonban láthatjuk, hogy már neveltetésétől kezdve kapcsolatba került a keresztény eszmeiséggel, annak lelkiségével. Erről gondoskodtak nevelői, Szánoki Gergely és Vitéz János, továbbá Hunyadi János harcostársa a török elleni küzdelemben, a ferences Kapisztrán János is nagy hatással volt a fiatal Mátyásra. Hunyadi Jánosnál egybeszövődött a kereszténység és a magyarság – ezt szívta magába Mátyás.

A budai palota könyvtárterméből ajtó nyílt a kápolnába, ahová a király bármikor beléphetett és csendben egyedül imádkozhatott. Minden állásfoglalása, megnyilvánulása mindig hívő keresztény emberé volt. Szorgalmazta Kapisztrán János kanonizálását és fontosnak tartotta Boldog Margit szentté avatását is.

Török József egyháztörténész szerint Mátyás király nem keresztény humanista, hanem humanista keresztény, vagyis hívő keresztény volt mindvégig. Ez nem mondható el minden kortárs uralkodóról. Székesfehérvári temetésén Ranzano Péter lucerai püspök, nápolyi követ mondta a beszédet. Óhaja, miszerint Mátyást „joggal a szentek közé kellene iktatni”, ugyan túlzás volt, mondja az idézett egyháztörténész, ám ráirányíthatja a figyelmet a gazdag személyiségű uralkodó hitére, mélységes meggyőződésére, keresztény lelkületére.

Prof. Dr. Vencser László (morálteológus, az ausztriai idegennyelvű pasztoráció országos igazgatója, Linz/Bécs)

(Felhasznált forrás: Török József: Mátyás király kereszténysége, www.tankonyvtar.hu)

Fotó: Miklós Tünde