Az emlékév hatására talán még több zarándok érkezik majd Kincses Kolozsvárra

Kiskoromban a Mátyás királyról szóló rajzfilmsorozat volt a legkedvesebb néznivalóm a televízióban. Mivel hétgyermekes családból származom, gyermekkoromat rendkívül szerény, de meghitt körülmények között éltem. Mátyás király meséit olvasva, számomra minden történet végkifejlete az volt, hogy igazságos királyként a pöffeszkedő gazdagoktól mindig elvett, hogy odaadhassa a szegény sorban élő embereknek. Ezért kisfiúként mindig naivan reménykedtem abban, hogy egyszer majd feltámad Mátyás, és látván a mi helyzetünket, rajtunk is segíteni fog...

A Mátyás király-emlékévtől csupán annyit várok el, hogy huszonöt év múlva a nagy király hatszázadik születésnapját is ilyen alázattal és rátermettséggel szervezzék meg. Ugyanakkor abban is bízom, hogy az emlékév hatására még több zarándok érkezik majd Kincses Kolozsvárra megcsodálni a Fadrusz által megálmodott Mátyás-szoborcsoportot, valamint az Igazságos királyunk szülőházát. Hiszen, ha már eddig elzarándokolnak, akkor reményeim szerint benéznek majd a Kolozsvári Színházba is, aminek én módfelett örülni fogok!

Marosán Csaba (színművész, Kolozsvári Állami Magyar Színház)

Fotó: Marosán Csaba archívuma