Megsüvegelendő teljesítmény

Emlékszem, milyen nagy hatással volt rám úgy ötven évvel ezelőtt az akkori tankönyvek szerint Magyarország legnagyobb királya, Mátyás. Vele nem volt gond, nem volt szent, nem ő ajánlotta Szűz Mária kegyeibe az országot, példakép lehetett a szocializmust építő ifjúság számára: új világról álmodott, idegen kultúrát, a jóval előttünk járó olaszt hozta hazánkba, ráadásul Fekete Seregével rettegésben tartotta ellenségeit. Szívesen olvastam a róla írt dicsőítő sorokat, természetesnek tartottam, hogy a mi királyunk egyúttal az egyik legnépszerűbb mesehősünk is, aki jól megérdemelten rádióban, televízióban, lemezen és lerajzolva vagy kiváló színészeinknek köszönhetően megszemélyesítve, rajongásig kedvelt figura. Jó néhány évvel később, legnagyobb megdöbbenésemre, olyan írások kerültek a kezembe, amelyekben szinte semmi jót sem találtam Mátyásról. Kiderült az is, hogy a mesék, mondák igazságos, minden körülmények között a kisember pártján álló, a gonosz, gőgös, népnyúzó urakat megleckéztető királya nem Mátyás, csak mi, magyarok az Európa népei között szájhagyomány útján terjedő, frappáns, humoros történetekbe utolsó nagy királyunk, aki egykor Közép-Európa, sőt Bécs ura volt, Mátyás nevét csempésztük bele.

Az évfordulók arra jók, hogy a tudomány jeles képviselői is színt valljanak, s az ünneplésre méltó nagyságok az őket megillető helyre kerüljenek a világtörténelemben, és persze nem utolsósorban a saját fejünkben. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy nincs szégyenkezni valónk Mátyás király életével és munkásságával kapcsolatban! Az a harminckét év, amit az ország szolgálatában, hazánk első embereként felmutatott, megsüvegelendő teljesítmény volt. Szinte gyermekként sodródott a nagypolitikába, polgárháború idején. Képes volt mégis egy független, erős országot építeni masszív kormányzati rendszerrel, végvárakkal, Európa-hírű udvarral, könyvtárral, tiszteletet parancsoló hadsereggel. Ez utoljára neki sikerült ezen a vidéken.

Horváth Gábor Miklós (költő, író, újságíró, az Újnyugat Irodalmi Kör alapító tagja)

Fotó: Horváth Miklós Gábor archívuma